Sokan nem is gondolnák, hogy a magyar nyelven számos német eredetű keresztnevet használunk, mégis az így kapott német férfi nevek legtöbbször a név latinosított alakjából erednek, és csak ritkán a németből. Sok szülő azért ad németesen csengő nevet gyermekének, hogy ezzel is kifejezze német eredetű nemzetiségét. A német férfi nevek nagyon gyakran kételemű szóösszetételek, mintegy 40, főleg a harcra és a fegyverekre vonatkozó szavakból alkottak különféle szóösszetételeket, amiket keresztnévként használtak. Ha az összetétel második tagja hímnemű főnév volt, akkor férfinévként, ha nőnemű, akkor női névként használták az új szót. Ritkán, de előfordult az is, hogy férfi- és női név egyaránt keletkezhetett ugyanazzal az utótaggal.
Az is gyakran előfordult, hogy a gyermek neve a két szülő nevének elemeiből tevődött össze, pl. Bernhart és Gertrud nevekből született a Gerhart férfinév. Több családnév keletkezett keresztnevekből, mint a Wilhelm (Vilmos), a Pongrátz, a Martin, Wendel, Wenczel családneveket is. A német eredetű keresztnevek között tartják számon például a Jánost, Józsefet, a Ferencet, az Istvánt, a Mártont, az Antalt, az Ignácot, a Károlyt, a Györgyöt, a Mátyást, a Pétert és Mihályt is. A német keresztnevek sok esetben azonosak voltak a keresztény egyház szentjeinek nevével. Ebből kivételt képez a Ferenc név, ami a régi germán törzsnek, a Frank névből lett Franz, magyarul Ferenc, a vandál törzs pedig a Vendel név forrása lett.